Gondolatok a duplázás előtt

Kicsit távolról indítok.

Amikor annak idején álmodozni kezdtünk Palkóval a gyerekeinkről, még egyáltalán nem volt egyértelmű a többesszám. Nekem van egy öcsém, szóval ösztönösen is úgy képzeltem, hogy minimum kettő, de talán inkább három testvér szaladgál majd egymást kergetve az otthonunkban. A férjem viszont egyke, és számára a szüleivel alkotott kicsi, szoros, hármas egység tűnt annyira ideális családmodellnek, hogy érthető módon emellett kampányolt. Persze nem lett volna nehéz egyébként sem meggyőzni őt arról, hogy miért jó, ha az embernek vannak testvérei, de aztán évek teltek el a Miciért folytatott küzdelemben, és mire a kislányunkat a kezünkben tarthattuk, már olyan természetes volt akár az iker babák gondolata is, hogy nem volt kétséges: nem állunk meg egynél.

Az időzítés az már egy másik kérdés. A pozitív teszttel a kezemben néztem a nagy szemekkel pislogó Micit, és sírtam. Az első sokk, eufória és boldogság-hullám utáni második gondolatom ugyanis az volt, hogy úristen, milyen kevés jutott ennek az alig pár hónapos gyönyörűségnek az osztatlan figyelmemből! Azonnal megrohant a lelkiismeret-furdalás egy addig ismeretlen formája, amivel azt hiszem, lesz még feladatom bőven… Mert az érzés végigkísérte a teljes második várandósságomat is – csak éppen a fordított irányban: ahhoz képest, hogy Micivel milyen volt a 9 hónap, most szinte alig volt időm, energiám azzal foglalkozni, hogy egy új élet fejlődik a szívem alatt. A gyakorlott anyukák rutinjával szereztem be a kisfiam holmijait, minimális átszellemült áhítat, még kevesebb ünnepélyesség, viszont annál több újrahasznosított használati tárgy a nagytesótól.

A képen a szuperaupka, aki épp leharap egy nagyobb darabot a szupernagytesó lábából, hogy ennyivel is több helyünk legyen majd a szuperkistesónak :)

A képen a szuperaupka, aki épp leharap egy nagyobb darabot a szupernagytesó lábából, hogy ennyivel is több helyünk legyen majd a szuperkistesónak 🙂

Voltak napok, amikor csak este jutott eszembe, amikor a Mici utáni egész napos szaladgálásból lerogytam a kanapéra, és végigsimítottam a hasam, hogy jé, tényleg, én most (is) babát várok. Annak idején napra készen tudtam, hogy éppen mekkora a magzat, mikor milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül, ezúttal jó, ha azt észben tudtam tartani, hogy mikor kell orvoshoz mennem. Tiszta szerencse, hogy másodszor is teljesen problémamentesen, sőt, már-már szinte észrevétlenül telt a várandósságom, így tényleg megtehettem, hogy most még tiszta erőből Micire koncentráltam. De napokon belül megkezdődik a folyamatos figyelem-ping-pong a két gyerek között, amihez elég gyorsan fel kell nőnöm…

Ismerősök, barátok és újságírók kedvenc kérdése – rögtön azután, hogy kisopánkodták magukat azon, hogy milyen nehéz is lesz az első pár év ilyen kis korkülönbséggel –, hogy nem félek-e a testvérféltékenységtől? Mit is mondhatnék erre? Félni semmiképpen sem félek. De nem azért, mert naivan azt gondolom, hogy minket elkerül majd. Biztosan felüti a fejét, és lesz pár nehéz helyzet, amikor meg kell tudnunk értetni a megérthetetlent egy még beszélni nem tudó, másfél éves gyerekkel. De valahogy azt érzem, hogy az ösztöneink ezen az úton is végigvezetnek majd bennünket, csak hagynunk kell, hogy irányítsanak. Nem vagyok hajlandó előre parázni ezen, ezt megfogadtam. Tudom, hogy előnye és hátránya is van annak, hogy Mici még ilyen kicsi, de most próbálok a pozitívumokra koncentrálni: annyira keveset volt egyedül, és tényleg, olyan kicsit még, hogy mire öntudatára ébred, addigra már a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy van egy testvére. Legalábbis ezt remélem.

Attól sokkal jobban tartok, hogy azokat a helyzeteket hogyan menedzselem, amikor a két gyerek után 8 irányba kell egyszerre futnom. De biztosan erre is van valami szuperanyuka-képesség, ami alapból kódolva van bennünk, hiszen mások is megoldották már az ilyen szituációkat, csak eddig nekem még nem volt szükségem rá, úgyhogy diszkréten rejtve maradt…

Meg aztán van ennek a két gyereknek apukája is, többszörösen próbált és bizonyított szuperapuka-képességekkel, úgyhogy együtt csak boldogulunk valahogy. 🙂 (Ne haragudjatok, annyira idekívánkozik, pedig megfogadtam, hogy nem reagálok arra a mérhetetlen mennyiségű ostobaságra, amit összeírtak az újságok az elmúlt időszakban: szóval Palkó egyáltalán nem megy GYES-re, pláne nem én küldöm. És minden mást is pont így vegyetek komolyan! Köszönöm…)

Hogy szeretetből van-e dupla mennyiség? Nem kérdés. Sőt, minden bölcs tanítás azt mondja, hogy hatványozódik. Alig várom, hogy megtapasztaljam! Bár azt nem tudom, mégis hova teszem majd a megnövekedett mennyiséget, mert már most annyira túlcsordul, mikor az én gyönyörű Micimre nézek, hogy egyszerűen nem győzöm visszatartani: ami belül már nem fér, az könnyek formájában valahogy egyfolytában kibuggyan felül…

És akkor már csak egy kérdés marad…

Vajon pelenkával bírjuk-e tartani tempót valahogy?!

A bejegyzés szövege és az abban elhelyezett képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok felhasználása csak a Nestlé Hungária Kft. engedélyével lehetséges.

43 hozzászólás

  1. Annyira őszintén írod le a gondolataidat, érzéseidet!Szeretem olvasni mert akár csak én írtam volna! :) Jó babázást kívánok Nektek.
  2. Csodálatos írás, mint MINDIG, minden a világon, úgy ki fog alakulni, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva, gondolj, gondoljatok erre, én tapasztalatból mondom, és sokáig egyedül neveltem 2 fiút, de az Élet, a az égiek mimndig ott voltak. Kívánom tiszta szívből, Boldog babázást, Micikének szintén, hisz lehet az anyáskodás fog Nála majd "kibújni" Drukkolok , szeretettel: -)
  3. Kata Deák
    <3
  4. Minden szava igaz :)
  5. Minden jót, nagyon jó egészséget kivánok! Sok-sok sikert, nagyon jó babázást kivánok. Szépek vagytok!
  6. Beata Illes
    Szeretem olvasni a soraidat és mosolyogva nyugtázni, hogy a világ úgy kerek, ahogy van. :)
  7. Csodálatos lesz, ezeket az aggodalmakat én is átéltem, hiszen 12 hónap 8 nap van a két gyermek születése között. , a lányom után spontán jelentkezett a fiam. Nem is nehéz csak jól kell gazdálkodni az idővel és energiával . A végeredmény két csodálatos diplomás csemete akik már négy unokával ajándékoztak meg. Nóri sok boldogságot jó egészséget kívánok az egész családnak.
  8. Ormódi Csabáné
    jó babázást kívánok nektek:)))
  9. Annyira jó olvasni a soraidat. Ezek erőt adnak minden leendő anyukának.
  10. Őszinte sorok!!! Nagyon jó egészséget és jó babázást nektek!!!!
  11. Jó egészséget és minden rendben lesz! Ez biztos! Nekem 3 pici gyerekem volt egyszerre. Aztán 12 évre a 3. születése után megérkezett a 4. is.Minden jót kívánok az egész családnak!
  12. Erika Judit Deák
    A koncentrálás két gyerekre,szintén beléd van kódolva,kedves Nóri,pont mint ahogy: a csak Te tudhatod,mi kell Micinek is dolog!!!:)Nem fogsz ezer felé ,pláne nem két felé szakadni!Nekem egyszerre három törpém volt,egy két éves,egy egy éves és egy újszülött,plusz egy nagy 6 éves:)))Nagyszerűen ment a dolog!Voltak néha nehéz percek,órák ,napok,de elmúltak!És tudod mi a legjobb az egészben?Szépen lassan össze nőnek...úgy fogják egymást elfoglalni,hogy csak csodálkozol,milyen jól el van a két gyerek együtt!!!A szeretet pedig automatikusan érkezik a gyerekkel!Nem azt kell megosztani ami jelenleg van,mert mindegyik csöppséggel érkezik még egy nagy adag!Hozzák magukkal!!!!És testvér féltékenység!A második srác születésekor bevetettem a nagytrükköt,ami végig bevált! A KISTESÓ NEM TABU!!!Igen is részt vesz a tesó mindenben!Segít fürdetni...a hasát meg a lábát hagytam ,hogy Ő mossa!A kistesót együtt tettük tisztába...kicsit tovább tartott,de jó muri volt!Öltöztetni is lehet többen és a szoptatás vagy cumisüvegből való etetés is sokkal jobb, ha sokan csinálják!Bízz az Anyai ösztöneidben!!!Csodás napokat a hamarosan bővülő családnak!:)Egy négy gyerekes megedzett Anyuka!!!!:)
  13. Nagy Vica
    :) szeretlek olvasni.., remélem jut majd időd néha erre is.., Mi várunk
  14. Sok szerencsét ,boldogságot ,erőt és egészséget kívánok, ne törődj az "irigyekkel " tedd a dolgod szeressétek egymást továbbra is és boldog leszel !!
  15. Bakáné Bencsik Réka
    Szia Nóri! Nem lesz testvérféltékenység! A kis korkülönbségben az is jó, hogy a nagyobb baba nem ér még bele az "enyém-korszakba". Pillanatok alatt lesz természetes a kistesó léte, és nagyon hamar eljön az idő, amikor nem fog emlékezni sem az egykeségre. A lelkifurka meg természetes: az ember tudja, hogy butaság az egész, mégis ott vannak a rossz gondolatok, és az sem sokat segít, ha mások azzal nyugtatnak, hogy természetes. :) Sorstársi ölelést küldök, minden rendben lesz! :)
  16. 20 hónapos kisfiam mellett 7 hónapos várandós vagyok. Ugyanezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, ugyanezt élem át. Jó volt olvasni :-)
  17. Lilla Harmath
    Kedves Nóra!szeretem olvasni amiket írsz.csak annyit mondanék neked , hogy szuper lesz meglátod :) nekem is pont másfél év van a nagyobbik fiaim között.az eleje kicsit, nehéz volt néha, de ha van szerető férjed és segítséged, akkor minden megoldható :).egyik kicsi másik pici....ismerős a történet.pelenkázni azt sokat fogsz :)De úgy összenönek majd mintha ikrek lennének.Nekem nagyon jó testvérek, imádják egymást és bárhol bármikor elvannak....a legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz Micikének egy tesó vagy több:)Én most 12 év után újra babázok és kimondhatatlanul boldoggá tesz :)A nagyok pedig nap mint nap hálásak, hogy lett egy kistesójuk, akit agyon szeretgetnek és nekem pedig rengeteget segítenek!a leges legnaygobb ajándék az életben a gyermek!több gyermek meg egyszerűen hatványozza a szeretetet!Könnyű szülést és jó babázást kívánok neked!
  18. Nekem is két gyerekem van 17 hónap korkülönbséggel és kezdettől fogva nagyon jó testvérek, ugyanígy éreztem én is magam, ugyan ezekkel az aggodalmakkal de a kistesó születése után olyan természetesen, egyszerűen és csodálatosan ment minden, mintha mindig is úgy lett volna. Meglátod jó kis buli lesz!
  19. Kedves Nóra! Legyen hálás az Istennek, hogy ilyen gyorsan és korán várhatja akistestvért. Neféljen nekem is ilyen korán jöttek egymásutánban agy értékek és kívánom, hogy olyan jótestvérek legyenek mint az én kislányom és a kisfiam akik már 38 - 36 évesek soha nem volt féktékenység. Őszintén gratulálok és legyenek nagyon boldogok.
  20. Klári Paroláné Ambrus
    Kedves Nóri! Bár nálunk még csak egy baba van, de véleményem szerint talán egyszerűbb lesz Mici után menni, ha a babádat kendőben hordod majd magadon! Szuper érzés! :) Sok erőt és jó babázást kívánok! (azért ha majd lesz egy kis időd írd meg, hogyan hoztad össze a két baba gondozását)
  21. Edina Babinszki
    Nóri ! Mint 2 gyerekes anyuka viszonylag kis korkülönbséggel (21hónap) én is PONT UGYANÍGY ÉREZTEM, UGYANEZEKET ÉLTEM ÁT, UGYANILYEN AGGODALMAIM VOLTAK, MINT NEKED. Hidd el, biztosan jól helyt fogsz/foktok állni :) Nekem nagyon nagy szerencsém van, mert lányom annyira jól fogadta a tesót, hogy sem akkor, sem azóta nem jellemző a testvérféltékenység. Sőt ! Imádja, óvja öccsét. Persze vannak összezördüléseik, aztán könnyes-mosolygós pusziban gazdag kibékülések. :) Azt olykor én is megkönnyezem. A szeretet feltétlenül osztható a gyerekek között, emiatt se aggódj. Persze néha nehéz az anyai szívnek elbírni dolgokat, de ez csak megerősít minket. A 100 felé szaladgálást és a végtelennek tűnő pelenkázás, etetés, fürdetés combót is lehet bírni. Az a sok mosoly amit kapsz tőlük és amit az arcodra csalnak sok mindenért kárpótol. Kívánok sok sikert és jó egészséget a 2 gyerekes léthez !
  22. Nem lesz semmi gond a kis korkülönbség miatt... Előre minek aggódni azon, amit még nem is ismerünk, nem igaz? Nálunk ha minden jól megy 27 hónap lesz a korkülönbség, mégis mindenki azt mondja mi lesz majd, ha megjön a kistesó, de amúgy semmi gond nincs, csak paráztatni akarnak... Vagy ki tudja..? :) Minden jót!
  23. Először is minden jót kívánok nektek. Nekem ikreim vannak, éppen ma van az 5. születésnapjuk és ma az jutott eszembe, hogy minden nehézség és perpatvar ellenére a legnagyobb ajándékként azt adhattam nekik ,hogy vannak egymásnak. Ez most kicsit csöpögő lett, de akkor is igaz. Az biztos hogy nem lesz könnyű de te biztosan megoldod majd, a legfontosabb a logisztika.
  24. Kedves Nóri! Imádom, ahogy írsz. Szerintem azzal a lendülettel, őszinte és kreatív magatartással ami még a TV-ből is átsugárzik, meg fogod oldani, az összes "négykezes" feladatot, ami a picik körül adódik. Nagyon sok örömet kívánok Nektek! :-)
  25. Ne aggódj, mindent meg fogsz oldani! Az én gyerekeim között is 16 hónap van, én is hallgattam hónapokon át, hogy milyen nehéz lesz, de nem az! És ezt komolyan mondom. Boldog babázást és jó egészséget kívánok! :)
  26. Vivien Kántor
    Kedves Nóri annyira egy cipőben járunk hogy félelmetes csak nekem fiam van és most lányom lesz :) Pont ugyanazok az érzések kavarognak bennem ami benned és hihetetlen milyen rendes tőled hogy ezeket a komoly érzéseket megosztod velünk! Köszönöm Nóri és várom a további érzéseket! Sok egészséget és boldogságot no meg sok sok kitartást és türelmet Nekünk ;)
  27. Az elején egy picit nehéz lesz, de nem kell aggódni, valahogy minden a helyére kerül majd. Nálunk a nagy 36, a köszépső 20, és a legkissebb 3 hónapos, de nem csinálnánk másképp. A kis korkülömbség egyetlen egy hátránya, hogy túl hamar lesz üres a ház. A kezdeti időszakhoz pedig rengeteg kitartás kívánok :-)
  28. Menni fog! Benne van a sok-sok szeretet és a lényeg: "az ösztöneink ezen az úton is végigvezetnek majd bennünket" - hallgatni kell a belső hangokra :)
  29. Ez egy "szuper" család.Kár,hogy ezt nem más állapítja meg.
  30. Nyugi, a nehézség 3-nál kezdődik...
  31. Vörös Andrea
    A kis korkülönbség szuper. És a testvérféltékenység nem kötelező, nálunk nem volt említésre érdemes momentum. Engem utált a nagyobbik a hűtlenség miatt, de a tesó sztár volt az első perctől:)
  32. Kendő a hordozáshoz, és mosható pelus. És sokkal könnyebb lesz. Egyébként meg nagyobb korkülönbséggel sem könnyebb időnként, szóval nem ez számit. :)
  33. Kedves Nóra,végigolvasva ezt a pár sort,amit írtál,mosolyogva gondolatban együtt érzek veled-veletek...ugyanis rám is nemsokára ugyanaz vár:) Hasonló a helyzetünk,nálunk is már van egy kislány,1éves múlt és novemberre várjuk a másikat:-) Úgyhogy megtudlak érteni! De meglátod,hogy az eleje biztos nehéz lesz,de utána meg együtt nőnek fel és látni fogjátok,mennyire jó lesz nekik:-) Szorítok,minden jót;-)
  34. […] megfogadta, nem törődik a csatornaváltása óta róla megjelenő pletykákkal, a műsorvezető a kisfelfedezo.hu-n vezetett legfrissebb blogjában mégis kivételt […]
  35. Alexandra Hargitay
    Kedves Nóri! Csodálatos dolgok előtt állsz,én már csak tudom!:-) Van egy lassan 3 éves lánykám,egy majdnem 2 éves kisfiam(13 hónap van köztük) és egy 4 hónapos kislányom!:-) Háromféle szaladgálok és négyfelé szeretek!;-) Ügyes leszel!Sok sikert!
  36. Kedves Nóri! Ne aggódj minden meg fog oldódni. Valóban beléd van kódolva. Lesz ami természetes egyszerűséggel és persze lesz, ami kicsit döcögősebben. Nem lesz könnyű, de minden percét megéri! Az én két gyermekem között 18 hónap és két nap van. Most 21-22 évesek. Sok türelmet, jó babázást!
  37. JÓ BABÁZÁST KÍVÁNOK
  38. Kedves Nóri:) Könnyű szülést és jó babázást kívánok erőt egészséget és boldogságot a családnak :)
  39. Őszinte, szép,kedves, írás.Sok boldogságot a babákhoz, szerető családba születnek. Sok- sok szeretettel,boldog babázást.
  40. Gubacsi Rita
    Csodálatos, ahogyan a két angyalka egymásra hangolódik, hihetetlen szép folyamat. Sok örömkönny kicsordul majd őket figyelve és eláztatva a pelenkahegyek lábát...;)
  41. Nekem is gyorsan jött a két lányom egymás után (2002. május, 2003 július), és ahogy olvastam a soraidat újra átéltem az akkori helyzetet..., hihetetlen, de pont ugyanezek az érzések kavarogtak bennem. Most a lányok 12 és 11 évesek, még mindig tele vagyunk "helyzetekkel" és megoldásra váró problémákkal, de az élet így kerek és soha egy percig nem bántam meg, hogy így alakult.

Új hozzászólás létrehozása