Archive

Rohanó(s) napjaink

Természetesen az abszolút sláger kérdés, amit a napokban kapok: Mici hogy fogadta a kistestvért? Szerencsére több mint két hét kétgyermekes anyuka lét után is csak pozitív dolgokról tudok beszámolni: Mici univerzumát látszólag nem nagyon rengette meg Vencel érkezése, persze mondanom sem kell, hogy extra odafigyelést kap, de ugyanúgy eszik, alszik, játszik, bújik, mint korábban, és ha meglátja a testvérét, mindig nagy szeretettel fordul felé: simogatja, puszit ad neki, fogja a kezét, szóval olvadozom rendesen, különösen, ha mondjuk Vencel szoptatása közben Mici is úgy érzi, hogy szeretne hozzánk bújni harmadiknak. Hát ennél nincs jobb érzés, komolyan mondom! (tovább…)

Bővebben...

Hasznos és felesleges baba-holmik

A 20. hét környékén a kismamák már teljes harci lázban égnek, hogy beszerezzék a babának a holmikat. Ez elsősorban az első gyerekes anyukákra igaz, mert nekik még vannak illúzióik a baba-iparral kapcsolatban és képesek egy csomó felesleges dolgot megvenni, legalábbis én. A neten, magazinokban rengeteg babakelengye listát találni, ilyen-olyan szempontok szerint összeállítva. Mi is ezek alapján vásároltunk és utólag megállapítottuk, hogy kimaradt belőlük a „megvettük, de minek?” és a „jó lett volna, ha megvettük volna” kategória. (tovább…)

Bővebben...

Egyenlőtlenségből lesz féltékenység

Mindenen, bármin lehet és tudnak, vagy éppen nem tudnak osztozkodni a testvérek. Legyen az egy játék, egy közös program, az osztozkodást meg kell tanulnia minden testvérnek. Persze nem könnyű felnőtt fejjel gondolkozni egy kisautó birtoklási kérdésén, de ha együtt érzünk gyermekünkkel, megértjük, támogatjuk őt, akkor jellemét jó irányba terelgetjük az empátia kialakulása felé vezető úton. (tovább…)

Bővebben...