Archive

Én-idő helyett közös idő

Először szokatlan. Az ember lánya megszokta, hogy csak úgy elnyúlhat a kanapén, és megnézhet egy filmet. Sőt, akár bele is aludhat. Azt viszont nem szokta meg az ember lánya, hogy inkább miniatűrre kucorodik a kanapé egyik sarkában, csak, hogy a legkisebbnek legyen elég helye, és a filmnézés helyett ötször is elolvassa egymás után ugyanazt a kedvenc mesét. És nem, hogy bele nem alszik, de még élvezi is. Na, ez a szokatlan. (tovább…)

Bővebben...

Bene, az áruházak kedvence

Anya imád velem bevásárolni. Ugyan sosem mondja, de tudom, hogy nélkülem unalmas lenne ez is. Minden alkalommal történik velünk valami izgalmas. Mint a múltkor, amikor közel meggybordóra váltott az arcszíne, amint elkiabáltam magam sok-sok ember előtt, hogy mije nincs neki a szoknyája alatt. De haladjunk csak szépen sorjában. (tovább…)

Bővebben...

Tudatos vásárlás

Amióta gyerekeim vannak, és abba a korba léptek, hogy szívesen beugranak velem a boltba hazafelé menet, – sőt, egyenesen Mici egyik kedvenc programja lett a „menjünk, anya, básárolni” – új értelmet nyert a tudatos vásárlás fogalma. Amikor döntök, és bekanyarodom a parkolóba, már tisztában vagyok vele, hogy tudatosan kerestem magamnak a bajt. (tovább…)

Bővebben...