Bejegyzések itt: Bene blogja

Én, Bene, ezennel fogadom…

Jövőre leszek hároméves, így három vadiúj fogadalommal várom az új évet. Meg is osztom Veletek, hogy aztán behajthassátok rajtam! Na, jó, nem. Valójában azért osztom meg, hogy lássátok, már ilyenem is van: újévi fogadalmam! 🙂

Megtanulok szépen enni.
Hát ehhez, azt hiszem, nem kell nagy szakkönyveket elolvasnom 🙂 Tudom, hogy nincs más dolgom, mint leszokni a partedlik nyújtotta kényelemről, és beletalálni a kanállal meg a villával a számba. Meg persze nem belekönyökölni a tányérba, és nem is lógatni bele a ruhám ujját. Ja, és az sem árt, ha evés közben a tányér fölé hajolok, mert ugye akkor nem köt ki a vacsora fele az asztal alatt – aminek a múltkor vendégségbe érkezett kiskutyán kívül senki sem örült. Uh, tényleg, az is fontos, hogy ha tüsszentenem kell, akkor előtte ne vegyek újabb banánkarikát a számba… Meg persze Anya se érezze, falra hányt borsó, amikor ezredszer is arra kér, ne a fal felé fordulva prüszköljem ki az ebédet, ha nem ízlik. Inkább csak mondjak ennyit: „Anya, ez nem finom.” Hm, visszaolvasva ez mégsem olyan kevés. Jó, jó, van még mit tanulni, tudom. Rajta leszek, és a partedliket Borira örökítem!

partedli

Megtanítom Borit autózni.
Nagyon unalmas és fárasztó ám ülni a földön, ellökni az autót, aztán odaszaladni, ahova gurult, és visszalökni… Ezért feltétlenül mielőbb meg kell tanítanom a hugimat autózni. Meg persze azért is, mert meggyőződésem, hogy imádni fogja.

Életem első négykerekűjét a nagypapától, Apu apukájától kaptam. Ezt nagylelkűen már rá is hagyományoztam Borira, és állandó lakója a járókájának. Hadd szokja a színét és formáját, aztán jön az autós oktatás: pörget, lök, gurít, nevet…

auto

Teljesen lejövök a pelenkáról.
Októberben oviba megyek, tehát van pontosan kilenc és fél hónapom arra, hogy átszoktassam a kis fokhagymámat (= a popómat, csak Apa hívja így 🙂 ) a WC-szűkítőre. Anya felkészült: vett egy kacsásat. Nem, ne kérdezzétek, miért. Én is az autós matricásra szavaztam volna! De Anya úgy vélte, hogy a kacsás se nem fiús, se nem lányos, így most nekem is jó, később Borinak is jó lesz. Vagyis: uniszex. De melyik gyerek vágyik uniszex WC-szűkítőre?

Na mindegy, kicsit elkanyarodtunk. A lényeg, hogy részemről mindent el kell követnem, hogy szobatisztává fejlődjek. Ebben nem is lesz hiba, csak a kacsa bírja a kiképzést 😀

bili

És most megyek készülődni, mert jön ittalvós szilveszteri vendégségbe az unokatesóm. Fogadalmakkal elő, és boldog új évet mindenkinek!

Egy fogadalom azért majdnem kimaradt. Mostantól minden reggelt finom, meleg kakaóval szeretnék kezdeni! Anya is szereti a Nestlé babakakaóját, mert kevés cukor és sok-sok vitamin, vas és jód van benne. Így lesz igazán édes a reggel 🙂

Bővebben...

Bene, a megmentő

Általában Anya vagy Apa húz ki engem a pácból. Ha nem találom a macimat, ha beejtem a cumit a kanapé üléstámlái közé, vagy, ha nem ízlik az ebéd. Talán most először fordult elő, hogy én, a kétéves, okos Bene segítettem ki őket. (tovább…)

Bővebben...

Egy kisfiú nagy álma

Amióta szemet szúrt, hogy Anyáék ágya és az én ágyam között, a méretét leszámítva, a legfontosabb különbség az a bizonyos rács, nem tudok másra gondolni, mint, hogy mikor szabadulok már meg tőle. Az elmúlt két évben a rácsos ágyam rácsa gyermekségem szimbólumává vált: azt jelképezi, hogy én kicsi vagyok még, Anyáék viszont nagyok. (tovább…)

Bővebben...

Bene, az áruházak kedvence

Anya imád velem bevásárolni. Ugyan sosem mondja, de tudom, hogy nélkülem unalmas lenne ez is. Minden alkalommal történik velünk valami izgalmas. Mint a múltkor, amikor közel meggybordóra váltott az arcszíne, amint elkiabáltam magam sok-sok ember előtt, hogy mije nincs neki a szoknyája alatt. De haladjunk csak szépen sorjában. (tovább…)

Bővebben...