Bejegyzések itt: Mici és Vencel kalandjai

Elválasztás

A klasszikus értelemben vett elválasztáson már túl vagyok mindkét gyermekemmel. Nem én irányítottam, csak engedtem, hogy alakuljon, ahogy alakulnia kell, de tulajdonképpen hálás lehetek, hogy ilyen simán és zökkenőmentesen lezajlott. Talán érzelmileg is megkönnyítette a dolgot, hogy a végén már egyáltalán nem a meghitt összebújásokról szólt a szoptatás. (tovább…)

Bővebben...

Apák napja

Tegnap nagyon nyűgös napunk volt. Ráadásul mindkét gyereket egyszerre gyűrte maga alá a hisztéria, és ilyenkor kiszámíthatatlan, hogy mitől lesz kicsit rózsaszínűbb a világ. Most anya kellett. Apa pedig legörbülő szájjal megállapította, hogy őt egyik gyerek se szereti, ami nyilvánvaló butaság, csak hát Palkót meg a butaság gyűrte maga alá. A szuperapákkal is megesik néha 🙂 (tovább…)

Bővebben...

Kérem a következőt!

Ha nem lenne egy tündéri kisfiam is, aki maga a megtestesült nyugalom és béke, biztosan magamra venném, és azt gondolnám, hogy én rontottam el valamit Micinél. Pontosabban ketten osztoznánk a felelősségen a férjemmel, mert Ő is velünk volt az első alkalmakkor, amikor Miciben kicsíráztak az orvostól való páni félelem magocskái. (tovább…)

Bővebben...

2

Nézem a kislányomat, ahogy átveszi a hatalmas masnival átkötött ajándékdobozt, benne a hőn áhított „nénivel” (így hívja Elsát a Jégvarázsból 🙂 ), és arra gondolok, hogy mi nem így kaptuk őt az élettől, nagy masnival átkötve, elegánsan, magától értetődően. (tovább…)

Bővebben...

Őszintén a szoptatásról

Gondolom, most mindenki arra számít, hogy ez egy igazán meghitt, merengős, lelket simogató bejegyzés lesz. Lehetne is, mert szerencsés vagyok: sikerült szoptatnom mindkét gyermekemet, és tudnék úgy is mesélni erről a dologról, hogy csak a pihe-puha momentumokra emlékszem vissza. Az éjszakai csöndes összeborulásokra, a nyugalomra, a békére, az összhangra, a tökéletes összeolvadásra. Nem adnám ezeket a pillanatokat semmiért! Sőt, hiányoznak… (tovább…)

Bővebben...