Bejegyzések itt: Mici és Vencel kalandjai

Enni vagy nem enni?

Valószínűleg minden babának megvan a maga… hát hogy is mondjam, „heppje”, az anyukának pedig a hozzá tartozó keresztje, amivel alaposan megdolgoznak, mire beáll a világrend. A klasszikusan problémás ügyek közül mi a legtöbbet simán átvészeltük nagyobb dráma nélkül, és ezt most szélsebesen le is kopogom! (tovább…)

Bővebben...

Baby on board

Az utazgatás csak egy az ezer dologból, amire igaz, hogy már soha sem lesz ugyanolyan, mint gyerek előtt…

Én persze a lehetőségekhez és a korlátaimhoz mérten igyekszem nem túlparázós anyuka lenni, de 10 napra nekilódulni Horvátországba egy tizenhárom hónapos, babaformájú útipoggyásszal, kicsit más műfaj, mint kettesben megtenni ugyanezt. (tovább…)

Bővebben...

Nánási Shakira

Olyan sok szakembertől végighallgattam – az átböngészett babás szakcikkek tömkelegéről nem is beszélve –, hogy nem szabad sürgetni a járástanulást, sőt, minél tovább mászik a baba, annál jobb, hogy el is felejtettem igazán türelmetlenkedve várni a kislányom első lépéseire. Pedig ez nem jellemző rám… Annó nem győztem sürgetni az időt, hogy kúszni kezdjen, aztán hogy másszon végre, hogy kibújjon az első foga, hogy kimondja az első szavakat, hogy utánozza a kiskutyát, és még sorolhatnám holnap délig. (tovább…)

Bővebben...

Mici egy éves lett

Egy anyuka ilyenkor óhatatlanul is összegez: eddig jól csináltam? Ugye nem rontottam el máris valamit, amit majd felnőtt fejjel egy pszichológus kanapéján fekve kotornak elő a mélyből, Mici és egy komoly tekintetű, bozontos, szemüveges terapeuta…? „Amikor anyukám fél éves koromban megpróbálta belém tömni a sütőtököt…” – vagy valami hasonló. Talán sose fogom megtudni. De az biztos, hogy az elmúlt 365 napban sokkal több dolgot tanultam a kislányomról, magamról, az életről, mint az előző cirka 30 év alatt összesen. És már tisztán látszik, hogy a következő 12 hónapban sem fogunk sokat unatkozni… (tovább…)

Bővebben...